Szexshopban jártam, helyesebben jártunk. Nem vásárolni mentünk, hanem a barátomat meglátogatni, aki abban a boltban dolgozik. Éppen gyakorlaton van ott. Azt mondta, hogy az iskolájából a vizsgabizottság még nem tudja, hogy egy szexshopba kell majd kijönniük őt levizsgáztatni. És ha már ott jártunk, persze megnéztünk egy csomó mindent. Vágyott játékszereim listája még hosszabbra nőtt. Mesélte, hogy van egy műpunci, aminek annyira szereti az anyagát, hogy egy csomót fogdossa. Én a bőrhatású vibrikkel vagyok így. És nincs nekem olyan, hát nem szörnyű?
– És képzeljétek, a múltkor valami iszonyú csattanás volt kint a folyosón. Kirohanok megnézni, hogy mi van, és nem értem, miért bámul rám mindenki. Először azt hittem, hogy biztos nagyon jól nézek ki. Csak aztán esett le, hogy a kezemben egy vibrátor.
Tőle mindig van mit tanulni. Fantasztikus csodabogár ő, akinek az az élete, hogy segít az embereknek. Sok pszichológus hozzá küldi a szexuális problémákkal küszködőket terápiára, mert jól tudja oldani a gátlásokat, nem fél szexről beszélgetni, és valahogy ő is olyan, hogy szívesen tárod fel neki akár a legféltettebb titkaidat is, amiket eddig csak kimondani mertél.
– A múltkor egy pár volt nálam. Még soha nem mondták ki hangosan a másik nemi szervének a nevét. Amikor kértem, hogy a férfi hangosan mondja ki azt, hogy punci, valamit dünnyögött halkan. Volt persze nevetgélés is. A végére nagyon belejött, és egy csomószor hangosan mondta, hogy punci, punci, punci… A végén már nem értették páran, hogy mi ez a nagy puncizás.