Perverznek tartott a feleségem, holott csak szerettem volna bekötni a szemét, és tejszínhabot nyalni a testéről. Ennek egy normális házasságba bele kell férnie.
Vidékről utazik ügyeket intézni. Először egy körúti találkozót beszélünk meg. A vonatról rámcsörren. Visszahívom.
– Inkább jöjjön elém a pályaudvarra – javasolja. – Elviszem onnan egy helyre, de ne tessék megijedni!
– Nem fogok.
A vonat persze késik, nagy nehezen megtaláljuk egymást. Szelíd ábrázatú, fonott hajú, tetovált fickó, kellemes orgánummal. Fehér trikót, fehér nadrágot, hátizsákot visel. Színházjegyekért jött. Nem ilyennek képzeltem egy domot.
Bemond egy címet: olyan kávéházba irányít, ahol fétispartikat szoktak rendezni. A bútorzat fekete lakk, a személyzet itt-ott bilincsszerű láncokat visel, és persze fekete lakkruhában szolgál ki. A galériára megyünk, kettesben vagyunk.
Mit szeretek, mint engedek – „Művésznevem” Fetish – így vagyok regisztrálva. Szülővárosomnak egy olyan kerületében nőttem fel, ahol korán érnek a fiatalok. Tizenkét esztendős korukra nemcsak a bandázást, verekedést próbálják ki. Huszonegy évesen megnősültem, egy év múlva megszületett a lányunk. Azok közül, akikkel együtt gyerekeskedtem, ma már ügyeskedésből sokan milliomosok. Én tanultam, dolgoztam, feleségemet is kitaníttattam. Felelősséget éreztem családom iránt. Ma is több állásom van: a szállításban és az értékesítésben dolgozom. Kell a pénz az új élethez: válófélben vagyok.
Vérpezsdítő játék -Több mint tíz esztendei házasságomba új színt szerettem volna vinni. Feleségem nem volt partner a játékaimban. A gyors dolgokat kedvelte, míg én szerettem elnyújtani az élvezeteket. Ha kikötözöm egy selyemsállal, nem tud ellenkezni – fokozhatom a vágyát
Szexuális kapcsolatunk megszakadt, ám az én érdeklődésem megmaradt. Interneten kerestem és találtam olyan embereket, akikkel az életben soha nem találkozhattam volna. Határozott elképzelésem van arról, hogy mit szeretek, mit engedek. Nem a fájdalomért, az élvezetért csinálom. A domok tevékenységével együtt jár az uralkodás, hölgypartnereim igénylik is.
Hét-nyolc szolgálólányom általában vezető beosztásban dolgozik. Egész nap dirigálnak, igénylik, hogy szolgálhassanak. Némelyik férjnél van, de párja nem elégíti ki e vágyait. Lehet, nem is meri neki bevallani. Engem is perverznek tartott a feleségem, holott csak szerettem volna bekötni a szemét, és tejszínhabot nyalni a testéről. Ennek egy normális házasságba bele kell férnie.
Kellenek a meglepetések – Az interneten olyan beállítottságú hölgyeket keresek, akik szeretik a bekötött szemű, kikötözős szerepjátékokat. Akad nő, aki fiúruhában szeretné átélni a szerepét. Én vagyok a tanár, ő a diák. Biológia vagy tornaórát tartunk. Ha nem tudja megoldani a feladatot, megbüntetem pálcával, lovagló ostorral. Ütéseimnek nem marad nyoma. Más kutya szeretne lenni, nyakörvénél fogva kikötözöm. Eldobom a kislabdát – visszahozza. Van, aki igényli a mocskos beszédet.
Ésszerű keretek mellett… – A szélsőségeknek nem vagyok híve. Amit szeretek: ha selyemmel, szaténnal kikötözve kényeztethetem, vágyát fokozva én szabályozom, mikor élvezhet el. A feleségemmel is ezt próbáltam megvalósítani.
Minden a gyermekkorból indul. Láttam egy filmet: Gyermekrablás a Palánk utcában. Ha jól emlékszem, egy gyönyörű, fekete hajú asszony elrabolt egy kisfiút. Szerettem volna az a kisfiú lenni! Kamaszként elképzeltem, milyen lenne, ha egy szép nő elrabolna, kikötözne, kényeztetne…
Egy házasságban lehetnek cserék. Megtörténhet, hogy hazatérve az asszony vár engem, megfürdet, a hálószobába vezet, megkötöz, kényeztet. Hiába próbálom megérinteni, megölelni, nem engedi. Néha elszórakoztatna, a sub szerepkör is, de csak az erotikus része. Takarítani, szolgálni , nem az én világom. Egy dom működésébe ilyesmi nem férhet bele: azt várják, hogy uralkodjak. Pedig kellenek a meglepetések!
Erős vágyak – Jövendő partnereimmel eleinte levelezünk, megbeszéljük, ki, mit szeretne. Megállapodunk egy menekülőszóban: amikor az elhangzik, abbahagyom, más irányban folytatom a játékot. Szolgálóm Uramnak szólít, magáz. A fenyítést megköszöni. Nem kell felemelnem a hangom, nem kell durvaságnak elhangzania ahhoz, hogy nemtetszésemet a tudomására hozzam. A szolgálók odafigyelnek arra, hogy legközelebb ne kövessenek el hibát. Oly erős vágyak ezek – ha megharagszom, nem fogja megkapni azt, amiért eljött!
Többnyire panzióban találkozunk: tiszteletben tartjuk az intim szférát. Három-négy órán át vagyunk együtt: nem szeretek rohanni. Ha kevés az időm, nem tudok annyit nyújtani, amennyit kívánok. Sokat dolgozom, kevés a szabadidőm. Havi három-négy találkám van. Pénzt nem fogadok el. Szolgálólányaim harminc és ötven közöttiek, komolyak, megbízhatóak. Én is az vagyok. Nem szeretem a nagyon fiatalokat, mert a végén kitalálják, hogy megerőszakoltam őket.
Mit viselek? Fehér inget vagy fekete pólót, bőrnadrágot szegecses övvel, motoros csizmát. Van, hogy bekötöm a hölgy szemét, máskor maszkot viselek.
– Végzett? – kérdezi, amikor leteszem a tollat. – Akkor most én jövök…
Leveszi a napszemüvegemet. Hátizsákjából fekete selyem sálat húz elő. Beköti a szemem. Kézen fogva a falon elhelyezett andráskereszthez vezet.
– Adja ide a kezét – mondja, és kezemet, lábamat bilincselni kezdi.
– A másikat nem adom! – tiltakozom.
– Bízzon bennem – suttogja, de csak a fél oldalamat rögzíti. Bizsergést érzek: a tantramasszázs a nyakamtól indul.
– Most már mennem kell…
– Itt én parancsolok! – és gyöngéden a fenekemre pacskol. De eloldoz. A vágyfokozó illatosítót már nincs időm kipróbálni. Forrás: Kiskegyed.hu