Új kutatási területről, a szőkenős viccekkel és udvariaskodó előzékenységgel egyaránt leírható férfiviselkedésről, az ambivalens szexizmusról beszélt nőnap apropójából a Minimumplusznak Tóth Györgyi, a NANE munkatársa.
– A humorbizniszben van egy olyan elképzelés, miszerint a férfiak humorérzéke abból áll, hogy vicceseket mondanak, a nőké pedig abból, hogy jókat nevetnek ezen – kezdi Tóth Györgyi, a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen (NANE) Egyesület munkatársa. Szerinte a humoros dolgokat mondó nő eleve szabályt szeg, ami nehezen fér bele az említett humorbizniszbe. – A szexizmus és a homofóbia egyaránt alapvető eszközei a hazai viccelődésnek, ami tőlünk nyugatra elfogadhatatlan egy mainstream műsorban – teszi hozzá.
Látszólag bonyolítja a helyzetet, hogy egyes szőke nőkön élcelődő közszereplők más fórumokon a nők elnyomásának harcos ellenzői. Ez az úgynevezett ambivalens szexizmus, amelynek egyik megnyilvánulását a paternalisztikus nővédő kifejezéssel írja le Tóth, amelytől hidegrázást kap. – Az ilyen nővédő lovagok a nőket általában afféle gyengébb, védeni való lényeknek tartják, nem a férfiakkal egyenlő partnernek – mutat rá a NANE-munkatárs. Ezek az emberek persze nem azzal indítanak reggelente, hogy aznap majd jól elnyomják a nőket. Csakhogy.
A nemi egyenlőtlenségeket az elsők között vési a gyerekek fejébe a szocializáció, merthogy a magyar családok többségében megvannak a nemek közti különbségekből eredő alá-fölérendeltségi viszonyok. Erre erősít rá aztán az óvoda és az iskola, és ebből deriválhatók az egyéb társadalmi különbségek.
Az ambivalens szexizmussal és hedonizmussal vagyis nőalázó nőgyűlölettel ma már erre szakosodott kutatók foglalkoznak, tesztekkel mérik a jelenséget. Az egyik kérdés például azt firtatja, hajókatasztrófa esetén előbb kell-e kimenteni a nőket, mint a férfiakat. Az ambivalens szexizmus jóindulatú megjelenési formáját gyakorló alany természetesen igennel válaszol, holott élesben ilyen szituációra állítólag egyszer, a Titanicon került sor, ahol a kapitány lőparancsot adott ki azokra a férfiakra, akik nőket megelőzve igyekeztek a mentőcsónakokba.
– Miközben tendenciózusan és napi szinten diszkriminálják a nőket a munkaerőpiacon vagy a családon belüli erőszak kapcsán a jogalkalmazás területén, cserébe felkínálják számukra, hogy egy esetleges hajótörés esetén elsőként menekítik ki őket – mondja Tóth Györgyi, cinikus hangsúllyal. Valóban nem túl gyakori, hogy egy nő hajótörést szenvedjen. Az esélyegyenlőséget akkor már inkább egy repülőgép-szerencsétlenség szavatolná.
Említett mérések kimutatták, hogy akik a nőket cicás, puha, kompromisszum kész lényeknek tartják, másfelől gyengébbnek és alkalmatlanabbnak is tartja őket a férfiaknál. Az ilyen férfiak a nőket sújtó rosszindulatú állításokkal nem egyenlőségpárti, hanem lekezelően kedveskedő, jóindulatú szexista megnyilvánulásokat állítanak szembe. Tóth példaként a politikát említi, miszerint míg a férfiaknak alanyi jogon jár, hogy politikusok lehessenek, addig a nők politikussá válásához indokokat kreálnak. Mondjuk hogy a nők kompromisszum-készebbek a férfiaknál, holott ezt semmilyen empirikus tapasztalat nem támasztja alá. Miként azt sem – és ez már nem a politika világa –, hogy a nők sokkal jobban bánnak a gyerekekkel, mint a férfiak.
A jóindulatú szexista módon megnyilvánuló férfiak mélyen hisznek a nők alacsonyabb rendűségében, ugyanakkor személyes tapasztalataik alapján egy sor nőre nem alkalmazzák a sztereotípiákat, leginkább saját anyjukra, akitől életük egy jelentős szakaszában a mindennapi létük függött. Ők ezeket a nőket – anya, feleség, barátnő – a kivétel kategóriába sorolják. Számukra azok a nők tartoznak ide, akik betartják a társadalom nemi szerepelvárásait, vagyis szabálykövetők. Ezek az emberek használják előszeretettel a hölgy szót, mert úgy érzik, a nő szó használata udvariatlan. Vannak azért fokozatok, elég, ha a kis hölgy, vagy a hölgyemény kifejezést említjük. Mindkettő a nők lekezelését szemlélteti.
– A nőkre aggatott pozitív, egyben diszkriminatív megállapítások legfőbb veszélye, hogy előbb-utóbb elvárásokká válnak. Ha gyakran hangoztatják, hogy a nők türelmes, megbocsátó lelkek, az üzenet is a nők számára, hogy például nem okés dolog, ha a bántalmazott nő visszaszól vagy panaszkodik – mutat rá Tóth Györgyi a saját szakterületét is érintő következményekre.
2011-ben Magyarországon 72 nőt ölt meg az akkori vagy a volt partnere. A családon belüli emberölések csaknem felét teszik ki az év összes gyilkosságának – írja a Minimumplusz.hu